Egy pillanatra csukjuk be a szemünket és képzeljünk magunk elé tipikus angol falucskát. Nem a tengerparton, sokkal inkább az ország belsejében, egy zöld lankákkal körülölelt tájon. Az országutat festői apró falvak szegélyezik, melyek középpontjában hagyományosan egy fehér falú templom áll, mellette a fogadó, dús virágpompával az ablakokban és kovácsoltvas cégérrel a homlokzaton. Az ideális képhez hozzátartozik egy ezüstösen kanyargó patak is, a közepén átívelő ősrégi, mohás kőhíddal.

A jelenet olyan, mintha egy filmből vettük volna, amely egy másik évszázadban játszódik, vagy éppen Agatha Christie egyik regényéhez szolgál helyszínül. Talán túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen? Nos, a kép nem idealizált. Hasonló falucskákat szép számmal találunk ma is a Cotswolds-i hegyek között, úgy 80 km-re Bath-tól, Jane Austen egykori lakóhelyétől. Mennyi szépség egy helyen!

Az angolok többek között ahhoz is kiválóan értenek, hogyan őrizzék meg a letűnt korok emlékét, de az idő itt tényleg állni látszik. Egyes helyeken minden változtatás nélkül kosztümös filmeket lehetne forgatni például szeretett írónőm Jane Austen idejéből, vagy elő lehetne adni egy Shakespeare darabot, végül is a híres angol drámaíró éppen Stratford-upon-Avon-ból származik, ami Cotswolds északi részén található. 

Nem véletlenül kapta ez a rész kivételes szépségéért az „Anglia szíve” nevet. Aki valaha is járt errefelé, megerősítheti, hogy ennél angolabb egy angliai táj már nem is lehetne. A tájat lágy zöld lankák szegélyezik, a festői piacterek köré épült mesebeli városkákat élénkzöld mezők, fás ligetek ölelik körül. Nem beszélve a csillogó vizű folyókról és patakokról, amelyek vezetik a lépteinket vidéki sétáink során. Nem ritka a békésen legelésző birkacsordák látványa sem. A középkorban a virágzó gyapjúkereskedelem biztosította az itt lakók jólétét.

A régi értékek szeretete abban is megnyilvánul, hogy az újonnan épített házaknál is ügyelnek arra, hogy alkalmazzák a környékre jellemző építészeti elemeket, sőt a helyi építőanyagot, a homokkövet. A Cottswolds kőnek is nevezett anyag csodálatos színárnyalatokat produkál a világos barnától a narancson át mézszínűig, változatos képet és élményt adva ezzel a szemlélőnek. Még a tetőket is gyakran kőlapokkal fedik, amiket persze idővel belep a moha, csodálatosan régies külsőt kölcsönözve ezzel. Mindez azt az érzetet kelti bennünk, hogy visszautaztunk az időben egy békésebb korba, ahol könnyű elfelejteni, hogy most éppen 2011-et írunk.

Hagyományos angol zsemle, a „Scone”

Hozzávalók:

260 g liszt

50 g cukor

10 g sütőpor

negyed teáskanál só

80 g sózatlan vaj darabokra vágva

1 db nagyobb felvert tojás

120 ml tejszín

1 teáskanál vanília kivonat vagy 1 zacskó vaníliás cukor

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet, cukrot, sütőport és a sót. A feldarabolt vajjal dolgozzuk össze a tésztát, a végeredmény morzsás tészta lesz. Egy másik edényben keverjük össze a tejszínt, a tojást és a vaníliát. Adjuk a lisztes keverékhez, pár percig gyúrjuk lágyan, amíg összeáll. Nyújtsuk ki a tésztát kb. 18 cm átmérőjű körré, és lisztezett pogácsaszaggatóval szúrjuk ki a süteményeket. Fektessük sütőpapírral fedett tepsire néhány centire egymástól. A tetejüket kenjük meg kevés tejszínnel. Szép barna lesz tőle a tetejük. 15-18 percig, tűpróbáig sütjük. (Tűt szúrunk a közepébe, ha tisztán jön ki, akkor a tészta megsült.) Tejszínes krémmel vagy lekvárral tálaljuk. Angliában hagyományosan clotted krémmel eszik (tejkrém).