Egy délután az almafa alatt
2011. július 17. írta: *Mónika*

Egy délután az almafa alatt

Állítólag a híres amerikai színész Bob Hope (1903-2003) mondta egyszer, hogy szerinte az angol a világ legdiplomatikusabb népe, mert senki más nem lenne képes ilyen szívélyes mosollyal ennyire rossz kávét felszolgálni. Nem túl hízelgő véleményének megformálása közben azonban néhány dolog  bizonyára elkerülte a figyelmét. Ahelyett hogy kávét ízlelgette volna (ami a világ minden országában természetesen más és más), egy igazi angol piknikre kellett volna ellátogatnia. Ahogy a délutáni tea vagy a szendvics, a steak mentaszósszal, úgy a piknikezés is szorosan hozzátartozik a szigetlakók kultúrájához és legalább annyira brit, mint például a Union Jack (az Egyesült Királyság zászlajának népszerű neve).

Már Viktória királynő is előszeretettel fogyasztotta délutáni teáját a szabad ég alatt, ami a briteket például a piknikkosár feltalálására ösztönözte. A termoszkannát és a szendvicset is Nagy- Britanniában találták fel – mindkettőt többé-kevésbé véletlenül. Sir James Dewar fizikus-kémikus (1842-1923) éppen a folyékony gáz szállítására keresett egy biztonságos módszert 1892-ben, ehelyett forradalmasította a forró és hideg italok tárolását. Hasonlóképpen történt John Montagu-val is (1718-1792) a 4. Sandwich gróffal. A legenda szerint 1762-ben egy hosszú kártyajáték miatt nem jutott ideje az evésre, ezért utasítást adott, hogy az ebédre készített hússzeletet tegyék két kenyér közé. Így lett akaratán kívül egy kulináris sikertörténet névadója.

Bár akkoriban a szendvicsbetét még csak egyszerű sózott marhahúsból állt, ma az angolok sokkal fantáziadúsabban töltik meg kenyereiket. A leggyakrabban sajtos vagy uborkás szendvicset fogyasztanak a tea mellé, amelyek minden hagyományos angol piknikkosárban megtalálhatók, de a skót shortbread (vajas keksz), gyümölcsös muffinok (formában sült apró, piskótaszerű sütemények), és a tipikus pie-ok (lepények) sem hiányozhatnak egy napos délutánon a zöldben elfogyasztott uzsonnáról. Természetesen teát is isznak mellé, úgy, ahogyan azt az angolok szeretik: erősen, cukorral,  tejszínnel és –hála Sir James-nek- forrón.

Skót vajas keksz vörös áfonyával: (shortbread with cranberry)

Hozzávalók:

250 g vaj

150 g cukor

450 g liszt

1 csapott teáskanál só

Fél teáskanál sütőpor

100 g szárított vörös áfonya (nálunk is kapható)

Cukor a beszóráshoz, liszt a munkafelületre.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A vajat a cukorral egy tálban habosra keverjük. Az átszitált lisztet, a sütőport és a sót hozzáadjuk, összegyúrjuk. A vörös áfonyát apró darabokra vágjuk, a tésztához adjuk. A kész tésztát fóliába csavarjuk és hűtőszekrényben fél órát pihentetjük. Ezt a lépést ne hagyjuk ki, különben nem tudjuk a tésztát később kinyújtani. A pihentetés után a tésztát lisztezett deszkán kb. 4mm vastagságúra nyújtjuk. Tetszés szerinti formával 40 – 50 süteményt szúrunk ki belőle., majd beszórjuk kevés cukorral. Sütőpapírral fedett sütőlemezen, tepsiben 10 – 15 percig aranysárgára sütjük.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://erdelyimonika.blog.hu/api/trackback/id/tr123075603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása